Magazinok

NINCSENEK RUTINMEGOLDÁSOK

Land Rover Magazin
2017.01.02

Dr. Krasznai Zsolttal, a fiatal kora ellenére hatalmas gyakorlattal rendelkező plasztikai sebésszel pályája különleges követelményeiről, nőkről és férfiakról, és persze az autóválasztás szempontjairól beszélgettünk.

 

Első pillanatban már kellemes meglepetésként éri az embert, ha belép dr. Krasznai Zsolt klinikájára, mely diszkrét eleganciájával, kifinomult stílusával várja a látogatókat, mintha egy felső kategóriás nyugat-európai butikhotelbe csöppentünk volna, amelyben a házig kanyargó ösvénytől az átrium berendezésén át a pult túloldalán mosolygó hölgyekig minden, de minden a helyén van.

„A mi szakmánkban rendkívül fontos mind az orvos, mind a személyét övező környezet, és a munkatársak egyaránt a legmagasabb szintű felkészültséggel és gondolkodással várják a pácienst, kezdve attól a pillanattól, hogy betelefonál a klinikára, egészen addig, amíg az igénybe vett szolgáltatást követően elköszön tőlünk. Az már más kérdés, hogy eleve miért pont engem választott” – mondja dr. Krasznai Zsolt, aki 2004-ben, 33 évesen, két szakvizsga birtokában nyitotta meg magánpraxisát, két évvel később pedig már az ország egyik legkedveltebb szakemberévé vált.

„Sokan azt gondolják, a plasztikai sebészet amolyan könnyed műfaj, hiszen mi nem életmentő beavatkozásokat végzünk, csupán a szépség iránti vágy, a hiúság vezérli ügyfeleinket. Egyrészt ez sem igaz, mert sokszor a páciens önbecsülését, párkapcsolatát, lelki egyensúlyát menti meg a műtét. Másrészt nekünk nem elég orvosi szempontból hibátlan műtétet végrehajtanunk, ezenkívül még a tökéletes sebgyógyulást is biztosítanunk kell. Az azonban egy sor, rajtunk kívül álló szemponttól is függ – vannak például páciensek, akik hiába tudják, hogy bizonyos mozdulatok tilosak a műtét után, nem tartják be a javallatokat, és ezért nem úgy hegesedik a műtét helye, ahogy kellene. Ilyenkor a legnagyobb hiba, amit orvos elkövethet, ha szembesíti a pácienst azzal, hogy ő hibázott.”

„Nálunk nagyon fontos, hogy a beavatkozás előtt megismerjük a pácienst, felmérjük, mit szeretne, és főleg miért. Ha ugyanis nem belső indíttatásra kéri a műtétet, hanem külső nyomásra, vagy ha nem várja ki a beavatkozásra megfelelő időpontot, soha nem lesz elégedett az eredménnyel. Nekem tehát pszichológusnak is kell lennem, adott esetben ugyanis tudnom kell azt mondani a páciensnek, hogy nem javaslom a beavatkozást. Ezzel valójában nemcsak a páciens pénztárcáját kímélem meg, hanem a saját erkölcsi értékrendem szerint cselekszem, mert csak etikus, hiteles szakmai magatartással lehet ezen a pályán is boldogulni.”

 

Önmagával szembeni szigorú hozzáállását részben otthonról hozta – édesapja és bátyja egyaránt sebész szakorvos –, részben tudatosan sajátította el azokon a külföldi tanulmányutakon, amelyeken a kezdetektől képzi magát. Beszélgetésünk előtt éppen Amerikában járt egy szimpóziumon, és egy újszerű, ígéretes ötlettel tért haza – olyasvalamivel, amit itthon ő alkalmazhat majd először.

„Magyarországon magas színvonalú az elméleti oktatás, de a gyakorlatnál már érvényesül a szakmai féltékenység, nem szívesen nevelnek konkurenciát maguknak az orvosok. Én ezért inkább külföldön szerzek tapasztalatokat, ott örömmel látnak, hiszen nem vagyok a vetélytársuk. Ugyanez fordítva is igaz: magyar medikusok elvétve keresnek meg, hogy jöhetnek-e hozzám gyakorlatra, külföldről viszont gyakran érkeznek, lelkesen tanulnak.”

„A külföldi páciensekkel más a helyzet. Ha azért jönnek, mert hallottak rólam, és bíznak a kezemben, annak örülök. Akik csak az alacsony kelet-európai reményében érkeznek, azokat inkább eltanácsolom. Sokszor kiderül ugyanis, hogy nemcsak az orvoson, de az általános egészségügyi ellátáson és a személyes higiénián is spórolnak, és egy leromlott állapotú szervezetben megnő a komplikáció kockázata, romlik a siker esélye.”

„A személyes igényességgel, stílusossággal amúgy is hadilábon állunk Európa keleti szegletében. Ma még elvétve jönnek hozzám férfiak – nyugaton jóval magasabb az arány, és szélesebb körűek a beavatkozások –, de látom, hogy a fiatalok körében már kezd kifejlődni az igény a stílusos öltözködésre, hajviseletre, megjelenésre. Ha ez általánossá válik, ha a férfi értékmérője nem merül ki abban, hogy menő kocsi kulcsát lóbálja a kezében, akkor idővel nálunk is elfogadottá válhatnak az erősebb nem körében a hajbeültetésen túlmutató szépészeti beavatkozások.”

 

Nem véletlen az autós analógia: dr. Krasznai Zsolt nagy rajongója a négykerekűeknek, bár egészen más elvárásai vannak velük szemben, mint a többségnek.

„Legyen stílusos, egyéni, akarjam szeretni. Persze a biztonság, a megbízhatóság, a teljesítmény is fontos, de az utóbbi négy autómnak egyszer sem nyitottam fel a motorházfedelét, pedig a legmagasabb műszaki színvonalat képviselték.”

„A Range Roverrel golfozás közben találkoztam először, egy játékostársam áradozott az autójáról. Aztán Spanyolországban már akkor láttam az új modellt, amikor nálunk még nem lehetett kapni, és azonnal beleszerettem. Rengeteg luxusterepjárónak mondott típus létezik, de belül nekem egyik sem tudja azt a pluszt nyújtani, amit elvárok tőlük. A Range Rover igen, annak pont olyan az utastere, mint amilyennek egy egyedi luxusautónak lennie kell. Megbeszéltem a feleségemmel, hogy ha eljön az autóváltás ideje, ez lesz a helyes irány. Aztán változtak a dolgok. Én még nem ábrándultam ki eléggé a mostani kocsimból ahhoz, hogy lecseréljem, viszont a feleségemnek vettünk egy Range Rover Sportot – majdnem olyan impozáns, de sokkal praktikusabb, könnyebben vezethető a városban, mint a Range Rover.”

„A Sportban pont az fogott meg, hogy egyszerre férfias és nőies, otthon van a városban, de hosszú távon sem jön zavarba. Nyaralni mindig azzal megyünk, és azt kell mondjam, a háromliteres dízelmotor dinamikája nem hagy kívánnivalót maga után, pedig én igazán magasra teszem a mércét. Nem mondtam le arról, hogy egyszer lesz egy Range Roverem, de addig is tökéletesen elégedett vagyok azzal, hogy ez a Sport a családban van.”

 

Dr. Krasznai Zsolt tudatosan egyedül viszi a praxist, a tehermentesítés lehetőségét inkább más szakterületek felé való bővítésben, Magyarországon exkluzívnak számító társszolgáltatások bevezetésében látja. Sokat dolgozik, de nem vonja meg magától a kötelező pihenőt.

„A hétköznapok munkával telnek, a péntek délután az enyém – teniszezem, golfozom, újabban zongoraleckéket veszek –, a hétvége szigorúan családi idő. Először 2008-ban próbáltam ki, mi történik, ha nyáron kiveszek egy teljes hónap szabadságot. Aggódtam, hogy elpártolnak tőlem a páciensek, de szerencsére nem így történt, megvártak. Azóta hathetente rendszeresen tartunk egy hét pihenőt, télen egy, nyáron másfél hónapra elutazunk a családdal. Ha a bevételkiesésre gondolok, ez luxusnak tűnhet, de hosszú távon így tudom biztosítani, hogy kellőképpen regenerálódni tudjak, ne fásuljak bele idő előtt. Már most folyamatosan figyelem magam, hogy soha ne forduljon elő, hogy rutinból próbálok megoldani egy műtétet. Nálunk ugyanis nincsenek szabványos beavatkozások, minden eset más, nem szabad megszokásból dolgozni. Ugyanezért szeretem egyébként a golfot is: bár a sporteszközök, a játékszabályok ugyanazok, nincs két egyforma pálya, mindent máshogy kell megoldani.”

 

Ezzel a gondolattal akár le is zárhatnánk a beszélgetést, Krasznai doktor azonban búcsúzóul még beavat bennünket szakmai sikerének titkos, de talán legfontosabb összetevőjébe:

„A feleségem nélkül sehol nem tartana a klinika. Ő biztatott, hogy valósítsam meg az álmaimat, és saját, ígéretes jogi karrierjét feladva támogat engem, a céget, a családunkat. Most, hogy a fiunk iskolás lett, az utóbbi valamivel nagyobb hangsúlyt kapott, de ez nem változtat azon, hogy az én sikerem az ő dicsősége is, és ezért hallatlanul tisztelem őt.”